A buszon tolongás
volt, azon a reggelen éreztem magam a legkellemetlenebbül George mellett.
-
Mi a baj? Nem mondasz semmit amióta elindultunk!
– a fiú bizalmasan a vállamra tette a kezét, de én inkább elhúzódtam. Istenem,
azok a lábak és az a száj… Teljesen álomvilágban éltem még a felkelésem után
fél órával is.
-
Ööö jól aludtam… meg álmodtam is. – elhallgattam
az utolsót, nem akartam konkrétan bevezetni a titkaimba. Régen is ábrándoztam,
de ennyire tiszta egy álmom sem volt.
-
Aha, persze. Valamelyik nap veled fogok aludni,
kíváncsi vagyok, hogy miért vagy ennyire kisimult! – rám kacsintott.
-
Felőlem, van hely a padlón. Megérkeztünk! –
gyorsan ki akartam szállni ebből a torokszorító buszból és a beszélgetésből.
Köszönés nélkül befutottam a suliba, mint egy menekült. Ledobtam a táskámat a
helyemre és a lányokhoz siettem.
-
Sziasztok, Csajok! Nem fogjátok elhinni, hogy
milyen jó éjszakám volt! – már az osztályban ültek, mivel egy kicsit későn
tudtam beérni az iskolába. A nyakukba ugortam, aztán el kezdtek kérdezősködni.
-
Végre összejöttél George-al? – Evelyn szeme
kikerekedett, utána pedig ujjongott. A többiek is a csapatunkhoz vergődtek,
erre már ők is kíváncsiak voltak.
-
Nem. Mással. Shane-el, persze csak álmodtam, de
olyan valósághű volt. – a kezemet a szívemhez tettem és a gondolattól is
összeborzongtam.
-
Ki az a Shane? Ismerem? – összekulcsolta a
karjait, amire Anette is felfigyelt.
-
Nem, vagyis nem tudom. Életemben nem láttam, de
este olyan élethű volt. Ha nem kelek fel, akkor lefeküdtem volna vele. –
izgatott a dolog, soha nem volt kapcsolatom senkivel. A szemeim előtt láttam a
jól kidolgozott testét, ahogyan a magáévá akar tenni. Az ajkaimba haraptam, meg
akarom ismerni azt az embert!
-
Hátha egyszer találkozol vele, és egymásba
szerettek! – bekapcsolódott a beszélgetésbe Anette is. A lányra leginkább a
romantika és a rózsaszín köd a jellemző, mindenben a pozitívat látja. A virágos
szoknyás barátnőm keresztbe tett lábakkal ábrándozott, állandóan ilyen
pozícióban volt. Néha horoszkópokat is készít a szerelmesek számára, vadul
ragaszkodik a megírt dolgokban.
-
A te horoszkópodat tudom, az övé micsoda? –
elővette a firkálós füzetét és vallatni kezdett.
-
Hagyjad már! Szerinted este erről dumáltak, meg
mellette sakkoztak, mi?! – az egyik fiú is becsatlakozott a kis beszélgető
csoportunkba.
-
Rajzold le Shane alakját! Nagyon szépen tudsz embert
ábrázolni, kíváncsi vagyok arra a szívtipróra! – dörzsölgette a tenyerét
Evelyn.
-
Ez jó ötlet! Ha hazamegyek, azonnal nekiállok a
rajznak! – már a bal szememmel figyeltem a tanár mozdulatait, ezért lassan a
helyemre ültem és elővettem a füzeteimet. Az óra nem tudta lekötni az agyamat,
így apró galacsinokat gyúrtam és az egyik lány haját kezdtem teli dobálni. A
szőke hajú lány nem nagyon figyelt rám, 45 perc után már abbahagytam a tevékenységemet,
nem akartam tovább rondítani a frizuráját. A szünetben kimentem egy kicsit az
udvarra levegőzni, már éreztem a nyárias életérzést. Pár hét múlva jön a
vizsgaidőszak, kedvem sincs az egészhez. A fülhallgatót bedugtam a fülembe és
bekapcsoltam egy lágyabb zeneszámot. Az ajtóban megjelent George is, aki, mint
mindig, jól nézett ki. Annyira bírtam, hogy a farmer rátapadt a formás
hátsójára, körvonalazódott a feneke, sok lány megnézegette. A többi korabeli
fiú viszont a térdéig letolta a nadrágját, miközben az alsógatyáját mutogatta,
amit visszataszítónak tartok. Egy férfi viselje normálisan a nadrágot, ne
járjon szinte félmeztelenül.
-
Úgy elbambultál, valami baj van? – megsimogatta
a vállamat és leült a mellettem
levő padra.
-
Nagyon jó hátsód van! – beleharaptam az alsó
ajkamba és zavarba ejtően pillantottam rá.
-
Belemarkolnál, mi? – lejjebb húzta a szemüvegét
és ő is csábosan nézett. Sajnos elérte a hatását és elpirultam.
-
Ha megengeded, akkor egy eldugott sarokban
megcsinálom én! – eltettem a
telefont, érdekelni kezdett a dolog, nem is tudom,
hogy mióta szeretném megtenni. Jó, álmaim pasiját sem szeretném megcsalni, de a
valóságban élünk és nem az álmokban.
-
Esetleg akkor, ha egyszer a barátnőm leszel! –
átfogta a vállamat és magához húzott. Megszólalni sem tudtam, de abban a
pillanatban bevillant az álom és az a rekedtes hang. Vajon láthatom még azt az
őrülten jóképű férfit? Megborzoltam a tökéletesen belakkozott haját, és
felálltam.
-
Jobb lesz, ha bemegyünk! – nyújtottam a kezemet,
hogy könnyebben felállhasson. Nem válaszolt, viszont visszahúzott és az ölében
találtam magam. Eléggé közelebbi kapcsolatom lett vele olyan másfél éve, sosem
hagy békén ezzel a barátnős dumával. Néha olyan hangsúllyal tudja mondani, hogy
a térdeimet sem érzem, furcsa módon zavarba jövök. A szokásos pillangók is
repülnek, a vérnyomás is az egekbe szökik, de nem szeretném, ha egy fellángolás
miatt menne tönkre a barátságunk. Volt egy komoly kapcsolata George-nak, azóta
csak flörtölget a cicababákkal. Az a lány csúnyán ott hagyta, nekem pedig, mint
elsőszámú barátnak, kötelességem volt a gondját viselnem a megtört szívű
Rómeónak. A romantikus énje mindig valahogy megtorpan és elveszti az eszét,
hiszen mondtam neki, hogy dobni fogja az a barna szépség, de nem hallgatott
rám.
-
Olyan aranyos vagy ilyenkor! Milyen szép, kék
szemed van! – közelebb hajolt, de én még időben leállítottam és visszalöktem.
Számomra a barátság többet ér, de kitudja, lehet, hogy egyszer összejöhet a
dolog…
-
Annyiszor megmondtam neked! A szemem szép, te is
szép vagy, de nem lehet! Majd ha úgy hozz a sors, de az érettségi nagyon fontos
dolog, szóval, most nem! – felálltunk és együtt mentünk be az osztályunkba.
Láttam, hogy egy kicsit szomorú volt a viselkedésem miatt, de ezt ő is tudja.
-
Jó órát! – egy puszit adott az arcomra és
felment az emeletre. A tanár már bent ült, sűrű bocsánatkérések közepette
hátráltam az utolsó padhoz, ahol Evy meresztgette a szemeit.
-
Láttam, amit láttam! Ne mondj semmit! – ahogy
szóra emeltem volna a számat, le is csitított. A füzetem lapját firkálgattam a
maradék időben, ha lemaradtam, akkor a padtársam füzetét húztam félre.
-
El lettél lustulva! Az udvaron szépen néztetek
ki! – megbökte az oldalamat, ami miatt kiejtettem a kezemből a tollat.
Lehajoltam és felvettem a kék golyóstollamat, aztán választ adtam a meg nem
kérdezett kérdésre.
-
Igen, majdnem megcsókolt, de visszatoltam.
Számomra a barátság fontosabb, mint ez a bolond szerelemnek nevezett hülyeség!
– érveltem az eszméim mellett.
-
Te tudod, de én már most megmondom neked, hogy
jobban tennéd, ha összejönnél vele és boldogok lennétek! Évek óta ezt
hajtogatom, de neked kell döntened! – a combomra csapott és elismerően rám
nézett. Én a gondolataimba merülve egy pontra koncentráltam, teljesen el voltam
bambulva. Miután a tanár hangosabb hangstílusa kizökkentett a meditálásomból,
összecsuktam a füzetemet és letettem a fejemet a padra. Annyira szeretném már
az évvégét, a bankettet, a szerenádot és a ballagást. Az élet tele van csupa
nehézségekkel, viszont, ha túléljük azokat és megéljük ezeket a pillanatokat
is, akkor az út a dicsőséghez és a boldogsághoz vezet. Ez lebegett a szemem
előtt és bíztam benne, hogy egy nap sikerülni fognak a vágyaim.
…
-
Mivel George-nak szörf órája volt, ezért
hazabuszoztam egyedül és beslattyogtam a házunkba. Ledobtam az asztalra a
táskámat, lerúgtam magamról a cipőmet és felrohantam a szobámba, hogy
elkészítsem azt a rajzot. Egy fehér papírlapot vettem elő és egy ceruzát.
Kicsit izgultam a minősége miatt, de nekiláttam a feladatnak. Az érintések, a
telt ajkai, a kockás és kidolgozott teste. Végig borzongtam a gondolattól is,
de kezdett emberi alakja lenni a művemnek. Felelevenítettem azokat a
pillanatokat, amiket Shane okozott nekem. Első szexuális élményem egy kitalált
személlyel… Elég morbid, de titkon bíztam benne, hogy rátalálok erre a
szívtipróra. Néha tartottam közben szünetet, de pár óra után elkészültem. Adele
is hazaért addigra, mint utóbb kiderült, az egész délutánomat feláldoztam ezért
az egy rajzért. A tesóm elől eldugtam a rajzot, még az kellene, hogy beáruljon
anyának. Szépen az egyik mappába helyeztem a képet és betettem a táskámba. Egy
kakaó társaságában beültem a televízió elé és merengve bámultam a képernyőt.
Valami brazil szappanopera ment, pont egy olyan jelenet volt benne, amire egész
életemben vártam.
-
Áhh, Rosa, fejezd be az álmodozást! Térj vissza
a valóságba és fogadd el a sorsodat! Gyerünk tanulni! – a belső énem ezt
sugallta. Nem tudtam vele vitatkozni, igaza volt. Itt az évvége, nem szabad
abbahagynom a cél előtt. Estefelé megcsináltam pár leckémet, átnéztem még a
tételeket és bizakodva elaludtam. Próbáltam magamban felidézni a múlt éjjeli
álmomat, de nem jött össze, nem láttam Shane-t…
Sziasztok!:)
Mivel előző héten
nem voltam itthon (táboroztam), így csak most tudtam elhozni nektek ezt a
részt! Remélem tetszett nektek, nyugodtan írjatok véleményt, örömmel olvasom
azokat! Nemsokára új designnal fog jelentkezni a blog…:)
További szép napot kívánok!
Sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése