*Chapter 4. - Az álom utáni valóság

A buszon tolongás volt, azon a reggelen éreztem magam a legkellemetlenebbül George mellett.

-          Mi a baj? Nem mondasz semmit amióta elindultunk! – a fiú bizalmasan a vállamra tette a kezét, de én inkább elhúzódtam. Istenem, azok a lábak és az a száj… Teljesen álomvilágban éltem még a felkelésem után fél órával is.

-          Ööö jól aludtam… meg álmodtam is. – elhallgattam az utolsót, nem akartam konkrétan bevezetni a titkaimba. Régen is ábrándoztam, de ennyire tiszta egy álmom sem volt.

-          Aha, persze. Valamelyik nap veled fogok aludni, kíváncsi vagyok, hogy miért vagy ennyire kisimult! – rám kacsintott.

-          Felőlem, van hely a padlón. Megérkeztünk! – gyorsan ki akartam szállni ebből a torokszorító buszból és a beszélgetésből. Köszönés nélkül befutottam a suliba, mint egy menekült. Ledobtam a táskámat a helyemre és a lányokhoz siettem.

-          Sziasztok, Csajok! Nem fogjátok elhinni, hogy milyen jó éjszakám volt! – már az osztályban ültek, mivel egy kicsit későn tudtam beérni az iskolába. A nyakukba ugortam, aztán el kezdtek kérdezősködni.

-          Végre összejöttél George-al? – Evelyn szeme kikerekedett, utána pedig ujjongott. A többiek is a csapatunkhoz vergődtek, erre már ők is kíváncsiak voltak.

-          Nem. Mással. Shane-el, persze csak álmodtam, de olyan valósághű volt. – a kezemet a szívemhez tettem és a gondolattól is összeborzongtam.

-          Ki az a Shane? Ismerem? – összekulcsolta a karjait, amire Anette is felfigyelt.

-          Nem, vagyis nem tudom. Életemben nem láttam, de este olyan élethű volt. Ha nem kelek fel, akkor lefeküdtem volna vele. – izgatott a dolog, soha nem volt kapcsolatom senkivel. A szemeim előtt láttam a jól kidolgozott testét, ahogyan a magáévá akar tenni. Az ajkaimba haraptam, meg akarom ismerni azt az embert!

-          Hátha egyszer találkozol vele, és egymásba szerettek! – bekapcsolódott a beszélgetésbe Anette is. A lányra leginkább a romantika és a rózsaszín köd a jellemző, mindenben a pozitívat látja. A virágos szoknyás barátnőm keresztbe tett lábakkal ábrándozott, állandóan ilyen pozícióban volt. Néha horoszkópokat is készít a szerelmesek számára, vadul ragaszkodik a megírt dolgokban.

-          A te horoszkópodat tudom, az övé micsoda? – elővette a firkálós füzetét és vallatni kezdett.

-          Hagyjad már! Szerinted este erről dumáltak, meg mellette sakkoztak, mi?! – az egyik fiú is becsatlakozott a kis beszélgető csoportunkba.

-          Rajzold le Shane alakját! Nagyon szépen tudsz embert ábrázolni, kíváncsi vagyok arra a szívtipróra! – dörzsölgette a tenyerét Evelyn.

-          Ez jó ötlet! Ha hazamegyek, azonnal nekiállok a rajznak! – már a bal szememmel figyeltem a tanár mozdulatait, ezért lassan a helyemre ültem és elővettem a füzeteimet. Az óra nem tudta lekötni az agyamat, így apró galacsinokat gyúrtam és az egyik lány haját kezdtem teli dobálni. A szőke hajú lány nem nagyon figyelt rám, 45 perc után már abbahagytam a tevékenységemet, nem akartam tovább rondítani a frizuráját. A szünetben kimentem egy kicsit az udvarra levegőzni, már éreztem a nyárias életérzést. Pár hét múlva jön a vizsgaidőszak, kedvem sincs az egészhez. A fülhallgatót bedugtam a fülembe és bekapcsoltam egy lágyabb zeneszámot. Az ajtóban megjelent George is, aki, mint mindig, jól nézett ki. Annyira bírtam, hogy a farmer rátapadt a formás hátsójára, körvonalazódott a feneke, sok lány megnézegette. A többi korabeli fiú viszont a térdéig letolta a nadrágját, miközben az alsógatyáját mutogatta, amit visszataszítónak tartok. Egy férfi viselje normálisan a nadrágot, ne járjon szinte félmeztelenül.

-          Úgy elbambultál, valami baj van? – megsimogatta a vállamat és leült a mellettem 

      levő padra.

-          Nagyon jó hátsód van! – beleharaptam az alsó ajkamba és zavarba ejtően pillantottam rá.

-          Belemarkolnál, mi? – lejjebb húzta a szemüvegét és ő is csábosan nézett. Sajnos elérte a hatását és elpirultam.

-          Ha megengeded, akkor egy eldugott sarokban megcsinálom én! – eltettem a 

       telefont, érdekelni kezdett a dolog, nem is tudom, hogy mióta szeretném megtenni. Jó, álmaim pasiját sem szeretném megcsalni, de a valóságban élünk és nem az álmokban.

-          Esetleg akkor, ha egyszer a barátnőm leszel! – átfogta a vállamat és magához húzott. Megszólalni sem tudtam, de abban a pillanatban bevillant az álom és az a rekedtes hang. Vajon láthatom még azt az őrülten jóképű férfit? Megborzoltam a tökéletesen belakkozott haját, és felálltam.

-          Jobb lesz, ha bemegyünk! – nyújtottam a kezemet, hogy könnyebben felállhasson. Nem válaszolt, viszont visszahúzott és az ölében találtam magam. Eléggé közelebbi kapcsolatom lett vele olyan másfél éve, sosem hagy békén ezzel a barátnős dumával. Néha olyan hangsúllyal tudja mondani, hogy a térdeimet sem érzem, furcsa módon zavarba jövök. A szokásos pillangók is repülnek, a vérnyomás is az egekbe szökik, de nem szeretném, ha egy fellángolás miatt menne tönkre a barátságunk. Volt egy komoly kapcsolata George-nak, azóta csak flörtölget a cicababákkal. Az a lány csúnyán ott hagyta, nekem pedig, mint elsőszámú barátnak, kötelességem volt a gondját viselnem a megtört szívű Rómeónak. A romantikus énje mindig valahogy megtorpan és elveszti az eszét, hiszen mondtam neki, hogy dobni fogja az a barna szépség, de nem hallgatott rám.

-          Olyan aranyos vagy ilyenkor! Milyen szép, kék szemed van! – közelebb hajolt, de én még időben leállítottam és visszalöktem. Számomra a barátság többet ér, de kitudja, lehet, hogy egyszer összejöhet a dolog…

-          Annyiszor megmondtam neked! A szemem szép, te is szép vagy, de nem lehet! Majd ha úgy hozz a sors, de az érettségi nagyon fontos dolog, szóval, most nem! – felálltunk és együtt mentünk be az osztályunkba. Láttam, hogy egy kicsit szomorú volt a viselkedésem miatt, de ezt ő is tudja.

-          Jó órát! – egy puszit adott az arcomra és felment az emeletre. A tanár már bent ült, sűrű bocsánatkérések közepette hátráltam az utolsó padhoz, ahol Evy meresztgette a szemeit.

-          Láttam, amit láttam! Ne mondj semmit! – ahogy szóra emeltem volna a számat, le is csitított. A füzetem lapját firkálgattam a maradék időben, ha lemaradtam, akkor a padtársam füzetét húztam félre.

-          El lettél lustulva! Az udvaron szépen néztetek ki! – megbökte az oldalamat, ami miatt kiejtettem a kezemből a tollat. Lehajoltam és felvettem a kék golyóstollamat, aztán választ adtam a meg nem kérdezett kérdésre.

-          Igen, majdnem megcsókolt, de visszatoltam. Számomra a barátság fontosabb, mint ez a bolond szerelemnek nevezett hülyeség! – érveltem az eszméim mellett.

-          Te tudod, de én már most megmondom neked, hogy jobban tennéd, ha összejönnél vele és boldogok lennétek! Évek óta ezt hajtogatom, de neked kell döntened! – a combomra csapott és elismerően rám nézett. Én a gondolataimba merülve egy pontra koncentráltam, teljesen el voltam bambulva. Miután a tanár hangosabb hangstílusa kizökkentett a meditálásomból, összecsuktam a füzetemet és letettem a fejemet a padra. Annyira szeretném már az évvégét, a bankettet, a szerenádot és a ballagást. Az élet tele van csupa nehézségekkel, viszont, ha túléljük azokat és megéljük ezeket a pillanatokat is, akkor az út a dicsőséghez és a boldogsághoz vezet. Ez lebegett a szemem előtt és bíztam benne, hogy egy nap sikerülni fognak a vágyaim.

…

-          Mivel George-nak szörf órája volt, ezért hazabuszoztam egyedül és beslattyogtam a házunkba. Ledobtam az asztalra a táskámat, lerúgtam magamról a cipőmet és felrohantam a szobámba, hogy elkészítsem azt a rajzot. Egy fehér papírlapot vettem elő és egy ceruzát. Kicsit izgultam a minősége miatt, de nekiláttam a feladatnak. Az érintések, a telt ajkai, a kockás és kidolgozott teste. Végig borzongtam a gondolattól is, de kezdett emberi alakja lenni a művemnek. Felelevenítettem azokat a pillanatokat, amiket Shane okozott nekem. Első szexuális élményem egy kitalált személlyel… Elég morbid, de titkon bíztam benne, hogy rátalálok erre a szívtipróra. Néha tartottam közben szünetet, de pár óra után elkészültem. Adele is hazaért addigra, mint utóbb kiderült, az egész délutánomat feláldoztam ezért az egy rajzért. A tesóm elől eldugtam a rajzot, még az kellene, hogy beáruljon anyának. Szépen az egyik mappába helyeztem a képet és betettem a táskámba. Egy kakaó társaságában beültem a televízió elé és merengve bámultam a képernyőt. Valami brazil szappanopera ment, pont egy olyan jelenet volt benne, amire egész életemben vártam.

-          Áhh, Rosa, fejezd be az álmodozást! Térj vissza a valóságba és fogadd el a sorsodat! Gyerünk tanulni! – a belső énem ezt sugallta. Nem tudtam vele vitatkozni, igaza volt. Itt az évvége, nem szabad abbahagynom a cél előtt. Estefelé megcsináltam pár leckémet, átnéztem még a tételeket és bizakodva elaludtam. Próbáltam magamban felidézni a múlt éjjeli álmomat, de nem jött össze, nem láttam Shane-t…

Sziasztok!:)

Mivel előző héten nem voltam itthon (táboroztam), így csak most tudtam elhozni nektek ezt a részt! Remélem tetszett nektek, nyugodtan írjatok véleményt, örömmel olvasom azokat! Nemsokára új designnal fog jelentkezni a blog…:)

További szép napot kívánok! Sz.

*Chapter 3. ~ Az álom

Az asztal túlsó oldalán egy barna szempár figyelt, miközben egy szalvétával játszadozott. A tekintete mámorítóan vonzott magához, egy csoda folytán felálltam és az illető felé mentem. A haja feketés volt, amihez tökéletes alak és arc dukált. A bőrdzsekijére a halvány lámpa fénye rávilágított, a karórája is erősen csillogott. A régi kocsma hangulata és dohos szaga érezhető volt, nehezen felejthető a környék. A helyiségben csak ketten voltunk, furcsálltam a pultos hiányát is. Lassan közeledtem a csábító idegenhez, idegesen megszorítottam a ruhám szélét. A fehér ruhám szélén gyűrődést véltem felfedezni, a tenyerem izzadságától átitatott ruhaanyag nem volt már annyira friss. A hajam kócosan, kissé feltűzve állt a fejem búbján. Újra a szemembe nézett a srác, amitől elvörösödtem. A belső énem ugrándozott, meg akart vele ismerkedni. Leültem a mellette levő székre, és szembe fordultam vele.

-Helló, Csajszi! Gyönyörűen nézel ki! – rám mosolygott, és a hófehér tökéletes fogsorát is megmutatta. Nem tudtam mit válaszolni neki, nem ismertem őt. A hallgatásom miatt a kezét a combomra tette, aminek hatására a vérnyomásom az egekbe szökött. A szívverésem egyre gyorsabb volt, nem ellenkeztem a simogatásnak. A nevét sem tudtam a helyes idegennek, de éreztem, hogy nem ellenszenves. Amikor egy kicsit feljebb csúsztak az ujjai, felszisszentem és én is üdvözöltem őt.

- Szia, kedves… - a nevét még mindig nem tudtam. Kapkodtam a levegőt, teljesen feltüzelte a vágyaimat.

- Bocsánat, drága! Shane vagyok. A te neved biztos szép lehet! – elvette a kezét a lábamról és az ujjaimmal folytatta a játszadozást.

- Shane, nem is olyan rossz. Illik hozzád! Szerintem az enyém elég béna, de Rosának hívnak. – mosolyogtam, mint egy tejbe tök. A vörösödés már áttért a fülemre is, a szememmel valami legyezőnek használható dolgot kerestem, de csak egy használt szalvéta állott a segítségemre. Elvettem az összegyűrt szalvétát és hevesen csapkodni kezdtem az orrom előtt. A levegő meglebbent az arcomnál, viszont Shane illata is belekeveredett, így az ájulás szélén is voltam. Hihetetlenül izgató és szexi volt a parfüm, amit használt.

- Rosa, olyan gyönyörű, mint amilyen te vagy! – a keze áttért a nyakamra. A mellkasom felé kalandozott volna, de azt már nem tűrtem annyira. Nem volt ilyen simogatásokban részem, de a zavartságom miatt visszautasítottam.

- Figyelj, nem tudom, mit keresek itt! Azt sem értem, hogy hogyan kerülsz az álmomba, hiszen még máshol nem láttalak! – a tenyerébe temettem az arcomat és halkan sóhajtoztam. Nem ismertem magamra, sosem viselkedtem ilyen kirívóan.

- Most ne gondolkodj, csak élvezd a helyzetet! Ez csak egy álom, töltsük jól az esténket! – a ruhám pántját babrálta, de egy kicsit bizonytalan voltam Shane-el kapcsolatban.

- Biztos a képzeletbeli lovagom vagy, egy kitalált szereplő. Benne vagyok! – gondolkodtam az ajánlatát, és miért ne?! Ahogy mondta, ez csak egy szürreális világ a képzeletem szüleményeivel. Nem reagált semmit, csak megfogta a kezemet és felvette a fogason lévő kabátomat. Nem volt ismerős számomra a ruhadarab, de örültem, hogy ilyen frankó cuccaim vannak. Kiléptünk a kocsmából, és egy sportkocsi állt közvetlenül a bejáratnál. A fekete BMW is ugyanolyan volt, mint a tulajdonosa, férfias és csábító. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és kényelembe helyeztem magam a bőrülésen. A tető lejjebb volt húzva, így teljes belátást nyertem a csillagok rejtelmeibe. Amikor ő is becsusszant a járgányba, az ujjainkat átkulcsoltuk és beindította a motort. Az autó erősen felmordult és pillanatok alatt elhagytuk az italozót. Egy halk és romantikus szám szólt a rádióból, valahogy nem tudtam nem ellenállni ennek a fiúnak. Körülbelül 20 évesnek nézett ki vagy egy kicsikét többnek, de ez a helyzeten semmit nem változtatott. A kézfejét figyeltem, annyira kellemes volt a bőr tapintása, néha egy ér is látszódott. Mivel a kabát eléggé feszült rá, ezért egy kidolgozott felsőtestre gondoltam a takarás alatt. Legszívesebben ott letepertem volna, de kíváncsi voltam a házára is. Szinte száguldottunk az autóval, érthető volt, hogy olyan gyorsan megérkeztünk a villájába. Nyitott szájjal csodáltam, nem hittem a szememnek. Látszódott az úszómedence, a kivilágított palota tündökölt az éjszakában. Shane készségesen nyitotta ki az ajtót, és kéz a kézben haladtunk befelé. Belülről is csodaszép volt, ezt egy pohár vörösborral megkoronáztuk. Leültem a fehér bőr kanapéra és keresztbe font lábakkal iszogattam az italomat. Egy nagy festmény függött a falon, nem illett az összképbe, viszont volt mondanivalója az egésznek. Egy kutyát ábrázolt, aki egy kő előtt ült és figyelte a földet. Talán kutyabarát lehet… A fiú is leült mellém, és mesélni kezdett az életéről. Egy kicsit tévedtem a korát illetően, annyi idős volt, mint én.

- Te szereted a kutyákat?

- Honnan veszed? – belekortyolt az italába.

- Az a festmény a falon. – a szemben lévő képre mutattam.

- Apám kedveli ezeket a négylábúakat, ő erőltette ezt. – mondta.

- Értem. Amúgy, az lehet, hogy te is pont most rólam álmodsz vagy csak én találtalak ki magamnak? – tértem át egy másik témára.

- Megnyugtatlak, hogy én is alszom, szóval valahol messze tőled rád gondolok! – melengetően simogató hangjával megnyugtatott. Tudom, hogy ez egyéjszakás kaland lesz, de kell néha az izgalom, nem?!

- Nem értem, hogy cseppentünk bele ebbe a tündérmesébe… Biztonságban érzem magam veled! – közelebb húzódtam hozzá és elkezdtem kigombolni az ingjét. Elvette tőlem a poharat és lerakta egy barna, régimódi asztalra. Végig húzta az ujját a hátamon, csiklandós érzés lett úrrá rajtam.

- Remélem, Rosa, hogy az életben is találkozunk egyszer! – a ruhám pántját lejjebb húzta, én pedig levettem magamról. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert sosem voltam még ilyen helyzetben. Már csak fehérnemű volt rajtam, ezért felvett az ölébe, és bevitt a szobájába. Egy óriási francia ágyon találtam magam, kényelmes és puha volt. Mielőtt letett volna, megfogtam a tarkóját és az ajkai felé közelítettem. A telt ajkai lassan megérintették a számat, aztán merengő csókolózásba kezdtek. Álmaim első csókja volt, nem hittem, hogy ilyen egyszerű a dolog. A nyelve utat tört magának és mohón falni kezdtük egymást.

Teljesen lázba hozott Shane, felhevült testem csak Rá várt. Kibújt az ingjéből és a hajamba túrt.  Egy percre sem hagytuk abba a csókot, a sóhajaink betöltötték a szenvedéllyel megtelt hálószobát. A felsőteste nagyon ki volt dolgozva, a kockákat simogattam, amitől felnevetett. Enyhén barnított bőre tökéletesen illett az én hófehér külsőmhöz, magával ragadóan szexi volt Shane. A nadrág is lekerült róla, így már mindketten egy szál alsóneműben voltunk, a melleimet sem takarta már semmi. A combom belsejét apró csókokkal hintette be, majd erőteljesen megsimogatta az érzékenyebb pontjaimat. A pulzusom az egekbe szökött, izzadságcseppek jelentek meg az arcomon. A testem hanyagul rángatózni kezdett, éreztem a gyönyör minden egyes percét. A keze biztatóul fogta a combomat, egy pillanatra sem engedett el. Amikor alább hagyott az érzelemhullám, feljebb csúszott a testemen és a nyakamat kezdte csókolgatni. A halk szuszogása libabőrössé tette a bőrömet és egy bizsergés lett rajtam úrrá. Nem bírtam tovább ezt a feszengést, magaménak akartam tudni. Nem is értem, hogy hogyan jöhettek ilyen gondolatok, hiszen a való életben még egy normális kapcsolatom sem volt, nem hogy egy erotikus élményem. Igaz, olvastam pár történetet és könyvet a szeretkezésről, de fogalmam sem volt, hogy ez ennyire szép és izgató.  Az ágyékához nyomtam az alsómat és a hátát karmolásztam. Éreztem a férfiasságát a csípőmnél, ő is a sajátjának akart tudni. Őrülten kívántam Őt, amit észre is vett.

- Szeretnéd? – rekedtes férfihangjával a fülembe suttogott. A szavaitól kirázott a hideg, alig bírtam tartani magam. A holdfény enyhén megvilágította az arcát, úgy nézett ki, mint egy harcolni készülő farkas. A szeme csillogott, szinte izzott. Leszállt rólam és megnyalta az ujját. A számba haraptam és hívogatóan néztem rá. Hogy lehet valaki ennyire jóképű? A tekintetem megállapodott a gatyájánál, zavart engem az a kis ruhadarab. Felültem és a térdeihez hajoltam.

- Akarlak! – ordítottam és az alsónadrágjától is megszabadítottam.

- Jó reggelt! Miért szorongatod azt a párnát? – bejött Anya a szobámba és arrébb húzta a függönyt.

- Mi? Hol? Nem tudom. – alig tértem magamhoz, annyira jól esett ez a fantáziálgatás. A napfény elvakított, eléggé elszomorított az a tény, hogy ez csak egy álom volt.

- Annyira aludtál, hogy az ébresztődet sem hallottad. Biztos szépet álmodhattál! – rám kacsintott és kiment a szobámból. Remélem, hogy nem beszéltem álmomban, nem lenne jó, ha kiderülne, hogy Shane-el hemperegtem az ágyon. Rápillantottam a telefonomra, aztán felugrottam az ágyból és a fürdőszobába siettem. Gyorsan lecsapattam magam, utána kerestem egy megfelelő öltözetet a suliba. A zöld farmer rövidnadrágomat és egy fehér toppot találtam jónak. A táskámba betettem pár könyvet, aztán a szendvicseket is becsomagoltam és a buszhoz rohantam. Jó lenne, ha nem késném le…

Sziasztok!:)

Íme itt a 3. rész, szerintem ez lett a legjobb (perverz énem)! Sajnos jövőhéten nem tudok hozni részt, mert nem leszek Magyarországon, sem gépközelben, szóval ez marad addig itt!:D 

Ha tetszett, akkor iratkozzatok fel és jöhetnek a vélemények is!!:)

Puszi,

Sz.

*Chapter 2. ~ A délután

Amint az utolsó óránknak is vége volt, boldogan suhantam ki a suli ajtaján egyenesen George karjaiba. Mindig is volt köztünk egy „testvéri” kapcsolat, szívesen fogadta az ölelésemet. Láttam a szemén, hogy őt is megviselte ez a nap, fáradt és bágyadt volt a tekintete.

-Most akkor merre? – kérdeztem útközben, mert nem a megszokott útvonalon haladtunk.

-Gondoltam, kinézhetnénk a tengerpartra. Hiányzik a tenger mámorító morajlása! – szinte már idegesítően formálta a szavakat.

- Benned egy költő veszett el, olyan szavakat használsz! – megböktem az oldalát.

- Nyugi, szabadidőmben olvasni is szoktam, nemcsak hülyülni! – belém karolt.

- Valahogy nem tudom rólad elképzelni! – nevettem a hülyeségén, viszont nem esett rosszul a karon fogás. A strand elég közel helyezkedett el az iskolánkhoz, hamar odaértünk. Nagyon tetszett a látvány, főleg úgy, hogy az egyik legfontosabb emberrel töltöm ezeket a pillanatokat. A szél zúgott, a nap sugarai megvilágították a víz felszínét, a tenger morajlott, olykor hullámokat is vetett a szörfösök nagy örömére. Közelebb mentünk a parthoz, ahol sok kigyúrt felsőtesttel rendelkező félmeztelen fiatalok sétáltak a lányok, többek között az én boldogságomra is. Kockahas, vizes haj, a lányok igazi álmai.

- Nehogy elájulj 1-2 izompacsirtától, ilyen nekem is van. – egy pillanatra George-ra néztem, aki hirtelen ledobta magáról a táskáját, pólóját és a vízbe ugrott. Nem követtem figyelemmel a test edzéseit, de az ő izomzata sem volt semmi. Szinte leesett állal figyeltem, ahogy a tűző napon a víz felszínén lebeg.

- Gyere be te is! Nem kell szégyenlősnek lenned! – az utolsó szavaknál már meg változott a hangstílusa, egyre követelőzőbb lett. Azt gondolta, hogy csak egy pólóban beugrok mellé?!

- Álmaidban sem, nem tartunk ott, hogy vizes pólót játszunk! Inkább te gyere ki, még a végén zavarba jövök! – a mondat másik részét halkabban mondtam, holott semmi fontos nem volt benne. Évek óta ez megy nálunk, folyton zavarba hoz, néha viszont nekem vannak olyan megmozdulásaim, amikor elvörösödik és megszólalni nem tud.

- Nézd azt a bögyös szőkét, most meghódítom! – felkiáltott és odaúszott az egyik szőke hajú lányhoz, aki egy gumimatracon feküdt és csak a lábát lógatta az azúr kék tengervízbe. Nem hittem benne, hogy sikerülni fog neki, de vidáman előkaptam a telefonomat és George-ra irányítottam. A fiú sármosan közeledett a cicababa felé, aki látszólag nem foglalkozott vele. Felajánlotta neki, hogy egy kicsit megtolja a matracot, de a lány ezt nem akarta, így kapálózni kezdett, majd leverte George napszemüvegét és a szőkeség a vízben landolt. Gyorsan eldugtam a telefont, könnyeimmel küzdve röhögtem. A fiú kérdőn nézett rám, majd eltávolodott a lánytól, aki káromkodva űzte el onnan a „sármőrt”.

- Nem mondok most semmit, jó? – feltöröltem a nevetés könnyeit az arcomon, és komoly fejet próbáltam vágni. George kilépett a vízből, nem tudtam levenni a szemem a kockáiról. Ennyire vak lettem volna évekig?

- Ezt még visszakapod! – a reakcióm elég lassú volt ahhoz, hogy elfussak, ezért felkapott az ölébe, és úgy ahogy voltam, bedobott a tengerbe. Levegőért kapkodtam, idióta barátom meg a parton röhögött rajtam. A ruháim és a táskám is tiszta víz lett. Nem tudtam rá haragudni, hiszen megérdemeltem, de nem volt szép tőle. Összeszedtem magamat és kimásztam a vízből. Ledobtam a cuccomat a homokba, aztán csurom vizesen megkergettem egy kicsit. Úgy fel tudja dobni a napomat az őrült cselekedeteivel.

- Jól esett? – felvette a szemüvegét és a táskámat.

- Te nem vagy normális, de jó volt ez a kis hűsölés! Mehetünk végre? – zsebre vágtam a kezemet, de éreztem, hogy onnan is facsarni lehetett a vizet. Nem voltunk olyan messze a házunktól, addig meg csak kibírom.

- Mondanom kellett volna valamit, de ha nem zavar, akkor meg sem említem! – befordultunk az utcánkba, de még mindig nem értettem, hogy mit akar.

- Nyugodtan mondjad, úgy sem lesz akkora nagy jelentősége! – kivettem a zsebemből a lakáskulcsot.

- Akkor mindegy. Csak átlátszódott a melltartód és érted, szóval… - bele fojtottam a szót.

- Hülye, most kell szólnod?! Befelé! – összekulcsoltam a kezemet a mellkasom előtt és betessékeltem a vendégünket. Ahogy belépett a házunkba, felrohant az emeletre és a számítógépes játékot vette kezelésbe. Mivel régen használtam már őket, ezért nem hiszem, hogy bármit is tudna velük kezdeni. Levetettem a cipőmet, majd valami ruhát kerestem magamnak. A telefonom vízálló, így kibírta azt a mennyiségű víztömeget, amibe belehuppantam. Az átöltözés után a szobám felé vettem az irányt.

- Rosa, ezzel mit csináltál? Nem működik az egész… - nyomogatta össze vissza a gombokat, de nem válaszolt rá a gép.

- Kezdjünk inkább ezekkel valamit! – kezébe nyomtam a könyveket és a tételes füzeteimet. Nem nagyon tetszett neki az ötlet, de ha valamit is akar az életben, akkor tanulni kell. Megfeleztük a tanulnivalókat, és így ő kapta a történelmet meg a biológiát. Az íróasztalhoz ültünk és mindketten átbeszéltük az anyagot. A kimaradt részeket is újra fel tudtam eleveníteni, jó volt együtt tanulgatni. A délután olyan szinten eltelt, hogy észre sem vettem, hogy Adele, a testvérem is haza vánszorgott.

- Sziasztok! Nem is zavarlak titeket, csak annyit akartam kérdezni, hogy kölcsön tudnál adni egy könyvet? – a kis fürtös hajú testvérem bepillantott a szobámba.

- Persze, melyik kellene? – a hatalmas könyvespolcomhoz mentem, fura, hogy még nem szakadt le az emelet miatta.

- Amit múltkor olvastál, az a jó krimi, tudod melyik az! – a tegnap befejezett könyv az asztalon pihent, így nem volt nehéz megtalálnom. A borítón egy ló és a lovasa volt, egy izgalmas történetet rejtett magában.

- Itt van! Nagyon szerettem, szóval ajánlom! – odaadtam neki a háromszáz oldalas könyvtári könyvemet és visszaültem a helyemre. A tankönyveim látványa erős melankóliát okozott, borzasztóan elegem volt a magolásból és a folyamatos stressztől.

- Szerintem most legyen ebből elég, unalmas az egész… Csináljunk valami jó képet! – eltette a füzeteket és a telefonját vette a kezébe. Egyetértettem a kijelentésével, az agyamat is leszívta ez a sok információ. Az egyik dísztelen falhoz léptünk, George rátette a kezét a vállamra és a telefont az arcunk elé tette. Az elején még komolyra vettük az arckifejezéseket, de a végére meguntuk a folyamatos mosolygást, és átváltottunk grimaszolásba. Ő csücsörített, én meg kancsalítottam. Annyi képet készítettünk, mindet tettük fel Instagramra. Volt egy létrehozott baráti adatlapunk, ahová a közös fotókat töltöttük fel. A legjobbakat átküldte nekem is, ha rossz kedvem lesz, ezek majd fel tudnak vidítani.

- Mennem kell, nem szóltam otthon, hogy jövök hozzátok! Jó volt veled! Szia! – egy puszit adott az arcomra és lement a földszintre. Az ablakhoz futottam és végig kísértem a szememmel, ahogyan elhagyja az utcánkat. A kukkolás után fáradtan dőltem be az ágyba, érzéseim alapján úgy is aludtam el. 

Sziasztok!:)

Íme meghoztam a 2. részt is, remélem tetszett nektek! Köszönöm a látogatottságot, de örülnék pár feliratkozónak, hiszen így tudnám, hogy kik vannak velem és ezzel egy megerősítést adnátok nekem! Jövőhéten új rész, Puszillak titeket! Sz.